Mennydörgő hang: Annyi könyörgés és fohász után miért tartod csukva szemeidet? A te apró sötétséged nem rejti el félelmeidet. Lásd meg az én sötétségem. Nézz belém!
Ember: Igen, féltem. Féltem, hogy miriádnyi dögakna pislogását látom.
Bennük pedig bomló, tocsogó halomba dobált magzatok életért esdeklő
tekintetét. Minden riadt gondolatom végénél tömegsír tátongott, mely felett kaotikusan cikáztak a halottak tépett szellemei.
Nem vagyok különb, mint bármi ebben az univerzumban. Amilyen hevesen vágyakozok az ismeretlen után, oly hatalmas félelemmel tölt el, mikor valahára elém tárul az a kegy, hogy a határához érhetek.
Félek attól, hogy mi rejtőzhet Benned, de félelmembe mindig áhítat vegyült, mikoron a gyertyaláng utolsó lehelete is elhalt és te beléptél hozzám.
Ki kell nyitnom rejtett szemem magját, melyet elvakítottak porhüvelyem illúzióval teli kelyhei.
Belebámulok a Mélységbe.
Elmerülök a Mélységben.
Belélegzem a Mélységet.
Feloldódok a Mélységben.
Mélység: Nézz.
Merülj el.
Lélegezz be.
Oldódj fel. Bennem…
That old never-ending struggle with Mara... Will we overcome, or strike a deal? Haven't we already? This is one great ride from start to finish - I really just want to drown myself in this incredibly heavy ass riffage and soak in its atmosphere. Dig it! ☠ ꇒꈼꋊ ❼ : {🅺🅸🅻*🅺🆄🅻🆃🆄🆁} 🕸⛧🕯🖤 🖤 🖤 🧿 {✠Ⱨ₳ł₮Ⱨ₳₦₳✠}
Can't believe I'm getting on this 2 years late. Such a well-crafted experience, it is exactly what I've been craving out of the doomgaze subgenre. Heavy, sprawling, dark and mysterious. Heroin is less addictive. Magnus Blackwood