1. |
Spell I
03:03
|
|
||
Áradjon meg a fájdalom tengere.
Porladjon a dohos földbe az Élet utolsó szikrája.
Adjon negédes fertő-csókot a létezés ajkára a Malária hercege.
Emésszék férgek üregessé a remény testét.
Fújjon a metsző dögvész szárazra minden éltet-adó méhet
Sorvasszon el minden lüktető szívet, inat, csontot a temetők Ura.
Alvadjon meg a vér a mezők ereiben, rothadá el a föld húsa.
Támadjanak kriptaszelek, melyek elsöprék a sápadt csillagok fényét.
Világra szabadul milliónyi sír bűze, magába nyel mindent a fekete Ősverem.
Jöjj hát borzalmak parancsolója! Örökké tartó rohadt enyészet Istene!
S befedé a csont halmokat a Pestis kürtjét fújva...
|
||||
2. |
Spell II
05:21
|
|
||
Told el magadtól a törődés utolsó poharát. Ürítsd ki elméd minden rejtekét.
Facsard földre a megbánás tejét, csepegjen alá a jólét és a szánalom harmata.
Teremts magadban helyet a kárhozatnak, sötét táptalajt a rothadás magvainak.
Öntözd alámerült áhítattal, szívednek vérével, gondozd lázas imádattal rothadó földét, bölcsőjét magának a halálnak.
Alázattal, türelemmel, véres verejtékkel időtlenségbe burkolva; várni a dohos megváltást.
Fertő lesz virága, dög-hús a levele, csontszilánkból a szára, gennyes kelés gyökere.
Növekedjék szerivel, mint a rosszindulat a testben, mint megannyi bűzös daganat bőr alatt tenyészve.
Mikoron csillogó szurok-húsa beérik a gyümölcsnek, keserűn fakad ki létet ölő nektárja az édes borzalomnak.
Nyújtsd hát kezed, rohassza bőröd, szárítsa le ajkad, s facsarja össze torkod.
Telítsen keservvel a férges miazma, eméssze a lelked, és maradjon testednek pora.
Váljon a lét nem-létté, öleljen át a Szent Halál maga.
|
||||
3. |
Spell III
03:25
|
|
||
Míg által nem viszik megpihent tested a Mély Urának csikorgó kapuin,
Míg rideg deszka tutajod el nem éré a Hideg Földek tengerét,
Míglen a Hazug Egek megtévesztett szolgái bé nem segítik hajód a Fekete Sárörvény torkába,
Mígnem az Idők Koronátlan Királya meg nem evé bárkád utolsó szálkáját is, hogy immár támasz nélkül állj az Ő színe elé!
Ameddig az Éj Urának gyermekei nem táncolnak nyüvekként beleidben,
Míg féreg-csokrok nem fakadnak bomló húsodnak méhében,
Míg szemeidről le nem szárad a bőr, mely elzárja előled az Igazat,
S míg fogaidról le nem pereg feketén ajakad,
Addig meg nem bocsátatik léted, és én meg nem bocsátok néked!
|
||||
4. |
Spell IV
03:02
|
|
||
Kitárult a hitvány lét utáni Fekete Kapu: rothadó függönyön túli mezeje az ismeretlennek,
melyen elfolytott sikolyként terül el a mindenség semmije, és minden nemlétnek velője.
Érzelmet e helyen ne keress, se öntudatot, se hamis istentől való szánalmat!
Tudatlanul kell átlényegülnöd egy ismeretlen fogalommá, mely utad végén ád új célokat.
Eggyé leszel az asztrál-spirálban, mint csecsemőnek és haldokló embernek hörgése.
Halott szövetednek nyüves döghúsa táplálja az új fényt hozó keselyűket!
S ez'tán kikölték néked véget nem ismerő szenvedésed újabb tojását!
Gyermeke leszel ím a vén Halálnak, s kezdődék véle táncod újra...
|
Os Hungary
Metal of Death from Budapest, Hungary. Os belongs to the Bone Chapel Collective.
Streaming and Download help
If you like Os, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp