Ember: Mi ez a hely? Mi ez a groteszk keveréke az éteri békességnek és a vad, erőszakos feketeségnek? Úgy érzem, mintha feloldódnék... egy anyaméhben. Körbe úsznak, átölelnek ezek a megnevezhetetlen sötét fraktálok és én kinyúlok hozzájuk. Lebegek köztük. Táplálkozok belőlük. És ők is belőlem. Gondolataim, érzéseim, hitem, minden boldogságom és minden fájdalmam, mint megannyi apró falat hús, úgy omlik le rólam. Nem érzek semmit, próbálok emlékezni...
Mélység: Ugye, hogy nem volt jó a szikla szélén kibúvó ágba kapaszkodni? Ugye, hogy nem volt jó markolni azt az utolsó szalmaszálat?
Ember: Nem értem... „Valahogy ihattam a Léthe vizéből.” (Krasznahorkai László)
Mélység: Ugye, hogy nem volt jó a küszöbön állva rostokolni? Ugye, hogy nem volt jó lebegni ajtó és ajtófélfa között?
That old never-ending struggle with Mara... Will we overcome, or strike a deal? Haven't we already? This is one great ride from start to finish - I really just want to drown myself in this incredibly heavy ass riffage and soak in its atmosphere. Dig it! ☠ ꇒꈼꋊ ❼ : {🅺🅸🅻*🅺🆄🅻🆃🆄🆁} 🕸⛧🕯🖤 🖤 🖤 🧿 {✠Ⱨ₳ł₮Ⱨ₳₦₳✠}
Can't believe I'm getting on this 2 years late. Such a well-crafted experience, it is exactly what I've been craving out of the doomgaze subgenre. Heavy, sprawling, dark and mysterious. Heroin is less addictive. Magnus Blackwood