1. |
|
|||
Introibo ad altare Mortis
Ad Mortem, qui illuminat vitam meam
---------------------------------------------------
Feltetted-e már magadnak a kérdést,
Hogy minden lélegzetvételed egy lépés az Ő oltára felé?
Hogy mindannyian önmagunk halál-lélegzői vagyunk?
Feltetted-e már magadnak a kérdést,
Hogy a csecsemő első felsírása dohos és koporsószagú?
Hogy kínkeservesen négy szál rideg deszka közé vágyakozik?
Feltetted-e már magadnak a kérdést,
Hogy az égő gyertya kicsavarodó lángja az utadat jelzi?
Hogy követned kellene a föld felé szálló, fojtogató fekete füstöt?
Feltetted-e már magadnak a kérdést,
Hogy (az) álmaid arctalan fekete szobrai az igazi ösvény felé tekintenek?
Hogy mutatóujjaik a holt lelkekben kavargó tudás felé irányítanak?
---------------------------------------------------
Introibo ad altare Mortis
Ad Mortem, qui illuminat vitam meam
AMEN
|
||||
2. |
|
|||
Figyelmezd szavaimat ember
Mielőtt kemény arcéleidet az ég felé fordítod:
Segítséget ne a bukott magasságból
Hanem a felemelkedő mélységből remélj
Mondd, mit érzel, ha a kezedbe adom a Szigonyát a Három Lángnak?
Átlátsz-e hamis valóságod kopott, féregrágta, lyukacsos szövetén?
Pihentesd hamis imától kérges kezeid és lásd szavaimat
Látszatvilágod tornyait alámossa
a Sötéten Fénylő Igazság halotti miazmája
A derű, a kegyelem aranyos csillogása
Nyikorgó, csikorgó romhalmaz lesz csupán
És a száraz szél elfújja majd a szférikus arcok szánalmas sikolyait
Újjá kell születned, nem levegőből és nem vérből
De férgekből és dohos földből
Én megnyitom neked méhe kapuit
Agyag-test és agyag-én megszűnik létezni benne
És Ő újra fog szülni téged fájdalomban és kínban
Fel akarsz majd sírni, de nem tudsz
A tüdőd útjait temetőföld torlaszolja
De megnyugvást lelsz vele és valós önmagadat
Adonai Nechesch
Adonai Qayin
Adonai Maveth
|
||||
3. |
|
|||
Figyelmezd szavaimat asszony
Mielőtt reszkető fohászod a szél gondjaira bíznád:
A magasság fülei süketek bűzlő rothadásukban
Míg a mélység lelkei megértik ajkaid remegését
Ó Uram, hallak Téged, bár látni nem látlak
Csepegtesd szívembe fekete nektárodat
De hiszen láttál már kedvesem...
Hát nem emlékszel arra a fagyos éjszakára,
Mikor ágyat vetettem elkínzott méhed falai közt?
Elhullajtottam tüskés magvaimat földed rejtekébe
És te világra hoztad magát a Dögöt
Fájdalomtól eltorzult, haldokló magzatod arca
A Katakombák Hercegének parancsoló tekintete
Ave Gloriosus Dux Catacumbae
Ave Gloriosus Dux Catacumbae In Perpetuum
A barlangodban fekete vért öklendező
Bugyborékolva fulladozó, kitekert, elhaló porhüvely
A Katakombák Hercegének rettenthetelen páncélja
Ave Gloriosus Dux Catacumbae
Ave Gloriosus Dux Catacumbae In Perpetuum
Feléd nyújtom hát az Égő Kezet
Táplálod-e gyermeked sűrű, fekete tejeddel?
Királynője leszel-e a sírboltoknak?
Leszel-e magjaim termékeny hordozója?
Igen, ó Uram.
Igen.
„Ego, Mater Pollutus, suspicio te, Rex Mortui
Sicut meus maritus
Habere ac tenere
In Lux Nigra Sapientiae
In Morbus et in Confusio
In Serpens Amplexus
Aeternus et umquam”
|
||||
4. |
Advenientia
06:04
|
|
||
„Tartarus és Acherón: lefelé fut az út a folyóhoz.
Zúg a fenektelen ár, forr és tajtékzik az örvény
És iszapos fövenyét föl, a Cócytusba okádja.
Itt minden víz és minden folyam őre a mocskos,
Szörnyü Charón, ez a borzalmas révész, kinek állát
Borzas, szürke szakáll rútítja, tekintete lángol
S vállban bogra kötött szennyes köpönyeg fedi testét.
Csónakjával evezve halad, kormánya: vitorla,
Így hordozza a holtakat ő vas-szürke dereglyén;
Éltes már, de üdén és frissen öreg, mivel isten.„
(Aeneis)
|
Os Hungary
Metal of Death from Budapest, Hungary. Os belongs to the Bone Chapel Collective.
Streaming and Download help
If you like Os, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp