1. |
Opening (intro)
01:51
|
|
||
|
Út vezet a Sötétségbe
Sötétségnek legmélyére
|
||||
2. |
Gaze
07:21
|
|
||
|
Mennydörgő hang: Annyi könyörgés és fohász után miért tartod csukva szemeidet? A te apró sötétséged nem rejti el félelmeidet. Lásd meg az én sötétségem. Nézz belém!
Ember: Igen, féltem. Féltem, hogy miriádnyi dögakna pislogását látom.
Bennük pedig bomló, tocsogó halomba dobált magzatok életért esdeklő
tekintetét. Minden riadt gondolatom végénél tömegsír tátongott, mely felett kaotikusan cikáztak a halottak tépett szellemei.
Nem vagyok különb, mint bármi ebben az univerzumban. Amilyen hevesen vágyakozok az ismeretlen után, oly hatalmas félelemmel tölt el, mikor valahára elém tárul az a kegy, hogy a határához érhetek.
Félek attól, hogy mi rejtőzhet Benned, de félelmembe mindig áhítat vegyült, mikoron a gyertyaláng utolsó lehelete is elhalt és te beléptél hozzám.
Ki kell nyitnom rejtett szemem magját, melyet elvakítottak porhüvelyem illúzióval teli kelyhei.
Belebámulok a Mélységbe.
Elmerülök a Mélységben.
Belélegzem a Mélységet.
Feloldódok a Mélységben.
Mélység: Nézz.
Merülj el.
Lélegezz be.
Oldódj fel. Bennem…
|
||||
3. |
Submerge
10:18
|
|
||
|
…és ahogy belemártotta mezítelen lábujjait a fekete vízbe, meglátta benne az igaz sötétséget.
Mélység: Volt, amikor Ő naivan azt hitte, hogy ha alámerül a formátlan sötétségbe, feltárhatja a titkaimat. Fénylő ujjait végtelen undorral rántotta ki az üregekből, melyek valaha a szemeim voltak. A mocsaras, fekete vér lomha cseppekben gördült le finom kezéről, örökre beszennyezve Őt. Nem külsőre, de a szíve mélyére hatolva.
...és ahogy derékig merült a fekete vízbe, meglátta benne az Ő hamisságát.
Mélység: Sohasem volt Ő igazán tiszta és nem tűrhette azt sem, hogy nem egyedül birtokolja a mindenséget. A fekete vér így könnyen utat talált és szívéből ezek a szavak szakadtak fel: „Látod - úgymond -, minden embert én kísérek az életen keresztül, ha ördög volna ez, annyi ördögnek, annyi elkárhozott léleknek kellene léteznie, ahány ember van! Hiába, bele kell nyugodnod, hogy én vagyok az Isten. Isten nevét vettem fel, de rossz vagyok minden ízemben.”
(Csáth Géza)
...és ahogy teljesen elborította a fekete víz, meglátta benne a nemlét vibráló auráját.
Mélység és ember együtt:
Lemerülök a sötétségbe, sötétségnek legmélyére
Lemerülök a sötétségbe, sötétségnek legmélyére
Lemerülök a sötétségbe, sötétségnek legmélyére
|
||||
4. |
Inhale
08:01
|
|
||
|
Ember: Ez... méreg...
Mélység: Szerinted az igazság méreg, csak mert nem édesíti a torkod, mint az a hamis nektár, amit eddig vakon faltál?
Ember: Nem… Mintha egyszerre csorogna végig a torkomban a múlt, a jelen és a jövő, miközben ezernyi vaskos kéz szorítaná kíméletlenül satuba! Megfulladok…
Mélység: Még mindig nem érted, ez nem fuldoklás. Ez megváltás. Fald fel a sötétséget, kebelezd be az egészet mohó féregszáddal!
Ember: Becsaptál, rútul rászedtél! Ez… ez nem más, mint határtalan szenvedés!
Mélység: A szenvedés nem számít, soha nem is számított. Csak a halál, csak a halál számít. Elválaszthatatlan párja az igazságnak. A szenvedés egy gazos ösvény, egy bosszantó, apró akadály.
De a halál maga az extázis!
A halál az extázis!
A halál az extázis!
|
||||
5. |
Dissolve
06:42
|
|
||
|
Ekkor a gyötrelmek abbamaradtak.
Ember: Mi ez a hely? Mi ez a groteszk keveréke az éteri békességnek és a vad, erőszakos feketeségnek? Úgy érzem, mintha feloldódnék... egy anyaméhben. Körbe úsznak, átölelnek ezek a megnevezhetetlen sötét fraktálok és én kinyúlok hozzájuk. Lebegek köztük. Táplálkozok belőlük. És ők is belőlem. Gondolataim, érzéseim, hitem, minden boldogságom és minden fájdalmam, mint megannyi apró falat hús, úgy omlik le rólam. Nem érzek semmit, próbálok emlékezni...
Mélység: Ugye, hogy nem volt jó a szikla szélén kibúvó ágba kapaszkodni? Ugye, hogy nem volt jó markolni azt az utolsó szalmaszálat?
Ember: Nem értem... „Valahogy ihattam a Léthe vizéből.” (Krasznahorkai László)
Mélység: Ugye, hogy nem volt jó a küszöbön állva rostokolni? Ugye, hogy nem volt jó lebegni ajtó és ajtófélfa között?
Ember: Nem tudom, már nem emlékszem.
|
||||
6. |
Abyss (outro)
02:18
|
|
||
Os Hungary
Metal of Death from Budapest, Hungary. Os belongs to the Bone Chapel Collective.
If you like Os, you may also like:
supported by 4 fans who also own “Tehom”
That old never-ending struggle with Mara... Will we overcome, or strike a deal? Haven't we already? This is one great ride from start to finish - I really just want to drown myself in this incredibly heavy ass riffage and soak in its atmosphere. Dig it! ☠
go to album
Insurmountable
by Primitive Man
supported by 4 fans who also own “Tehom”
When Hell has no home, Primitive Man shall provide it shelter. Mind-tearing sludge.
go to album
Tide Turns Eternal
by Dream Unending
supported by 4 fans who also own “Tehom”
Can't believe I'm getting on this 2 years late. Such a well-crafted experience, it is exactly what I've been craving out of the doomgaze subgenre. Heavy, sprawling, dark and mysterious. Heroin is less addictive.
go to album
Hexapla - The Remasters
by Darkwave
Galloping thrash riffs take on symphonic scope on this new EP from the Hungarian project Darkwave.
go to album
Epic, expansive hard rock from Perihelion that pairs post-metal expansiveness with skyscraping vocal melodies.
go to album
Oracular Hexations
by Diabolic Oath
featured on Bandcamp Radio Apr 12, 2024
go to album
supported by 4 fans who also own “Tehom”
So unique sound and playing. Very nice album as much as the ones before this one.
go to album
